Semmi sem örök, egyedül a VÁLTOZÁS – barátságok

Életünk során számos változáson megyünk keresztül, folyamatos áramlásban vagyunk. Mi a barátság ebben az áramlásban, az is lehet változó? Időről időre visszatérő téma, mely elmélkedésre késztet.
Most, 2018 van, egy februári nap. Eszembe jut 2017 februárja, mely lavinaszerű változást hozott életem vándorútján. Egy meghatározó fordulópont, amikor is újra válaszút elé kerültem. Egyet tudtam, a döntést önmagamban, a külvilágot kizárva akarom meghozni és akkor jöttek szembe egy ÚtiTársamtól a következő sorok: „A legnagyobb árulás, ha önmagadat árulod el azért, hogy másokat ne árulj el!” Betalált.

Fogadjátok szeretettel!💚Itt olvasható: http://onesscreative.hu/semmi-sem-orok-egyedul-a-valtozas-baratsagok/

CsendÉlet (@onesscreative.csendelet) által megosztott bejegyzés,

Visszatekintettem a múltamra és szembesültem azon ténnyel, hogy számtalan helyzetben önmagamat árultam el, annak érdekében, hogy másnak jó legyen. Igen ám, - viszont a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve – jut eszembe a bölcs mondás. Rájöttem, látszólagosan tettem jót, ismét megfeleltem, melynek jutalma a szeretet…, ugye? Nos, ezen a februári napon, a válaszút előtt állva megértettem, téves volt e nézőpontom. Így eldöntöttem, most másképpen teszek. Nincs többé önmagam elárulása. A válaszút előtt állva, határozott és gyors döntést hoztam, mely első körben engem szolgált. A lényeg a változáson volt, azon hogy másképpen tegyek, mint eddigi életem fordulópontjain tettem. Ezen döntés - melyre a döntéshozatal pillanatában nem számítottam - egy változás folyamatot indított el létezésemben. Ugyanis, ezt az alapelvet követve haladtam tovább vándorutamon: nincs többé önmagam elárulása. Nézőpontom tisztán, hűen vállaltam (ha megkérdeztek), lépéseimet önmagamért tettem, másokat ezzel nem károsítva. Továbbra is figyeltem embertársaimra, viszont az első helyet immáron önmagamnak adtam. Nos, az addig barátoknak vélt embertársak szertefoszlottak, mint felhő az égen, pillanatról-pillanatra eltünedeztek. A minden belőlünk indul ki alapelvén, kerestem a hibapontokat, mit is vétettem el és ekkor találtak meg a következő sorok: „Az emberek túlnyomó része addig szeret, míg megfelelsz nekik. Ha nem felelsz meg barátnak, ellenséget csinálnak belőled. Ilyen barátra nincs szükség. Az igaz barát az, aki mindent tud rólad és mégis szeret.

Felismertem, nincs hiba a folyamatban. Egyszerűen változás van. Elkezdtem felvállalni magam. Beszéltem, ha beszélni akartam és segítettem, ha segíteni akartam. Elvárások, megfelelések nélkül. Jóllehet, így az, aki mások szemében ez idáig voltam, eltűnt és már nem létezett. Ennek következtében, az addig barátoknak hitt emberek sem léteztek már többé, elillantak környezetemből. Most, így 1 évvel a történtek után visszatekintve, azt mondom, megéri saját utunkat választani és önmagunkért felelősséget vállalni, mert egy nagy barátot bizton szerzel, Önvalódat.

Márai Sándor szerint: „…a barátság az egyedüli, melyben nincs érdek, ámbár a legritkább kincs az életben...”. Egyetértek vele, bizony ritka… Ellenben, jelenlegi meglátásom, hogy érdek nélküli kapcsolódás nincs az életben. Ma már, az érdek szó számomra negatívtöltéstől mentes, ma már a tiszta valóság. Annak érdekében, hogy egyensúlyban éljem mindennapjaim: érdekem levegőt venni, érdekem szeretni, érdekem elfogadni magam és másokat. Az embereket annak látni, akik és a világot annak, ami.

ElKÖSZÖNésként kedves barát: „Az leszek, akinek látni akarsz engem, és közben csupán Neked ugyanaz maradok, AKI VAGYOK.”

Viki