8 ELEM mesés találkozása a természetben

Készülvén az április végi ÖnÉbresztő Táborra, Ildi csendjében született az alábbi mese. Tanulságos. Örömmel osztjuk meg Veletek!

FÉL-ELEM ült saját kis mocsarának partján. Minden sáros, koszos és ragacsos volt. A mocsárban már sehol sem mutatkozott egy pici életjel sem, egy fűcsomó se volt látható. A fák - amelyek itt álltak - régen elhaltak, rothadás és korhadás uralta őket. Bűz volt. Az emberek, akik erre tévedtek beleragadtak ebbe a mocsokba, a menekülés szinte lehetetlennek látszott. A nap fénysugarai is elkerülték a mocsarat, még a szél se fújt erre.
FÉL-ELEM ült és csodálta birodalmát.
- Lám, lám, milyen nagy is a hatALMAm, milyen csodálatos vagyok. Tönkre tudok tenni bárkit.
FÉL-ELEM egyedül volt, és gondolkodott.
- Szépen nő a mocsaram, de mi lenne, ha még nagyobb lenne. Azt akarom, legyen a mocsaram hatalmas, ragadjanak bele a lelkek, pusztuljanak az életek. Azt akarom én legyek a leghatalmasabb ELEM ezen a Földön. FÉL-ELEM elindult és felkereste SÉR-ELEMet, gondolta vele szövetséget lehetne kötni. Segíthetne növelni a birodalmát. Persze juttatna neki is egy-két morzsát, nőjön az ő hatalma is.

FélELEM kontra SZERetet💚http://onesscreative.hu/8-elem-meses-talalkozasa-a-termeszetben/

CsendÉlet (@onesscreative.csendelet) által megosztott bejegyzés,


SÉR-ELEM fogjunk össze! Én és te, mi ketten nagyhatalomra tehetnénk szert. Az enyém lenne persze a nagyobb, én mélyebbre tudok hatolni az emberek lelkében, de a te birodalmad is növekedne.
- Hogy gondolod ezt? – kérdezte SÉR-ELEM duzzogva. Arra gondolt közben, mit is érne FÉL-ELEM nélküle, hiszen ő tud igazán sértegetni, rosszindulatú magokat elültetni a fejekben, és persze panaszkodásra biztatni.
- Úgy gondolom, hogy elmegyünk az emberek közé. Mondjuk először ide a közeli kis faluba, Te ki lősz egy-két sérelem nyilat, csípős megjegyzést, én meg szét szórom a félelem poromat, hogy féljenek mindentől. Féljenek a sötéttől, a megrezzenő faágaktól, a zizzenő levelektől.  Féljenek belenézni egymás szemébe. Ha tükörbe néznek, csak a félelem nézzen vissza rájuk és ettől még jobban féljenek. Ne merjenek új úton elindulni, és akkor örökre az én szolgáim maradnak – nevetett FÉL-ELEM, már a gondolattól is nőtt az ereje. SÉR-ELEM még kicsit tartózkodó volt.
- Mi lesz nekem ebben annyira jó? – fontolgatta. Ám legyen! Próbáljuk meg, induljunk! – mondta végül FÉL-ELEMnek.
Elindultak a falu felé. FÉL-ELEM nagy lelkesedéssel, gyorsan haladt az úton. Ahogy ritkult az erdő, kisebbek lettek a fák, beszűrődött a napfény. A fákon mókusok ugráltak, a madarak egyre jobban csiviteltek. FÉL-ELEM rosszul érezte magát, járása lelassult.
SÉR-ELEM észrevette ezt, és megkérdezte: FÉL-ELEM mi bajod? Csak nem félsz?
- Ugyan már mit képzelsz! Siessünk, essünk túl rajta, szerezzük meg a falut.

Kiértek az erdőből. A falu körül gyönyörű mesebeli tisztás volt. A nap ragyogóan sütött, meg-meg csillant a virágok szirmain még ott maradó, harmat cseppeken. Átvágtak a réten. Furcsán érezték magukat, valami szokatlan volt a levegőben. Haladtak, nem beszéltek, csak a gondolataik forogtak körbe, körbe.
Egyszer csak ott állt előttük TÜR-ELEM.
- Hát Ti? Hova, hova?- szólította meg őket. Mit volt tenni, elmesélték neki a tervüket. TÜR-ELEM gondolkodott, és arra jutott neki végül is mindegy. Az ő szerepe nem változik. A félős emberek, sokkal tovább tűrik rossz sorsukat, mint megérdemelnék. Így félre állt az útból, és engedte, hogy FÉL-ELEM és SÉR-ELEM tovább menjen. És ők haladtak tovább. A faluba egy patakon átívelő kis hídon lehetett bejutni.
A hídfőnél már várt rájuk FEGY-ELEM, ÉRT-ELEM és KÉR-ELEM.
- Nem engedem, hogy bemenjetek a faluba - mondta FEGY-ELEM. Nem tehetitek tönkre, amit tőlem tanultak: a pontosságot, a rendszerességet, a fegyelmet.
- Tőlem azt tanulták, hogy a belső hangjukra hallgassanak. Fontos ez nekik, nem mérgezhetitek meg őket! – szólt ÉRT-ELEM.
- Én szelíd szóval kérlek, ne tedd! Hagyd a falut, az embereket békében! – kérlelte KÉR-ELEM.
FÉL-ELEM durván félrelökte őket.
- Ugyan már, mit ér a Ti tanításotok az én hatalmam ellen! - és nagy sebbel, lobbal becsörtetett a faluba. Egyenesen a falu közepe felé tartott. A központban ott volt a falu apraja-nagyja. FÉL-ELEM elbizakodva gondolta: No, ez könnyebb lesz, mint számítottam! Lépett egyet, és még egyet, aztán bele ütközött valamibe, balra lépett ott is valami útját állta. Valami, amit nem látott. Nem látott bár érzett, valami, amit ő nem ismert. Ekkor megszólalt mellette valaki…
- Nézz csak körül, nézd meg mi is történik itt! – mondta FIGY-ELEM. FÉL-ELEM felemelte tekintetét és látta a falu népe, egy párt vesz körül. Esküvő van. Egy fiú és egy lány házasságra lépnek egymással, eggyé lesznek. Felismerte mi is van a levegőben. Öröm és boldogság. Mikor még feljebb tekintett, meglátta SZER-ELEM ott lebegett a falubeliek fölött, SZER-etet burkot vonva köréjük. SZER-ELEM volt a levegőben, szeretetével töltve fel az embereket. FÉL-ELEM ezen a burkon nem tudott áthatolni, ehhez az erőhöz a benne lévő energia kevés volt. Megfordult, és elindult haza a saját mocsarához. A mocsár partjához ért, valahogy világosabb volt minden. A nap sugarai ide is eltaláltak, lassan és óvatosan elkezdték felszárítani az ingoványt.
FÉL-ELEM leült birodalma partján, és most kezdett el igazán félni…